2016. február 11., csütörtök

Berlinale 2016


Viszlát BERLINALE egy következő alkalommal





Chang Jiang Tu  (Crosscurent)
R: Yang Chao
Egy fekete halat kell kihalásznia annak, akinek édesapja meghal. A halat addig kell egy edényben tartania, anélkül hogy etetné, amíg az elpusztul. Akkor szabadul végleg az elhunyt lelke. Csak azután kezdhet önálló életet a fia.
A Jangtse folyón halad a fiú hajója és egy ismeretlen költő versei, mint gyöngyszemek jelölik a partmenti településeket, ahol a szerelmet és útjának további állomásait keresi.
Lassan halad előre a film, akárcsak az a személy, aki tudja, hogy egy út van, amely igazán az övé és egy kérdés, amit meg kell váladzolnia. És ez nem lesz könnyebb attól, hogy sietünk.



Liebmann
Jules Herrman
Félelemben élő, rémálmokkal küzdő németországi tanár egy franciaországi kis faluban keres nyugalmat. A belső szörnyek azonban itt is hamar rátalálnak. Miközben környezetében megnyílnak számára a továbblépés lehetőségei,  bűntudata és lelkiismeret furdalása is egyre inkább kísértik.
A közeli erdőben két alkalommal is gyilkosság történik. A tettes ismeretlen. Egy vadászpuska az ő ágya alatt is van.
Nővérével, új szomszédaival és homoszexuális partnerével is csak úgy tud zöld ágra vergődni, ha sikerül feldolgoznia a múltját. De mit is tehet ő most ennek érdekében?



L' Avenir (francia, német)
Mia Hansen-Love
A filozófiatanárnő jól tartja magát, munkáját hivatásként éli meg, élete sínen van. És elérkezik a változások ideje.
"A gyerekek felnőttek, a férjem elhagyott, anyám meghalt. Sosem voltam ennyire szabad." Az ajtóstól rárontó szabadság azonban bizonytalan talajra vezeti lépteit. Néhány ajtó becsukódik előtte. Hogyan tovább?




Agonie (német)
David Clay Diaz
A rendező közvetlen közelében bekövetkezett tragédia a film mozgatórugója. A filmben is, akár a valóságban, még a szakemberek is értetlenül állnak bizonyos gyilkosságok indítékainak megfejtésében. A brutális gyilkosság borzalmát és megmagyarázhatatlanságát akarta elénk tárni a rendező. Sikerült neki. A 18-as karika mellé is kellene még további figyelmeztetés.




Ki az az Oda Jaune?
R: Kamilla Pfeifer
Néhány dolgot megtudunk róla. Bolgár származású, Párizsban elő, 30-as éveiben járó festőművész. Egy filmrendező szerint a világegyetem legszebb festőnője.
"Mi a művészet? A nyom, amit lelkünk hagy maga után. Felismered amikor egy mű készen van? Igen. Bezárul előttem, már nincs mit hozzátennem. Elengedem és megnyílik az út egy újabb mű előtt. Amikor egy képet elkezdesz festeni, tudod milyen lesz a végén? Nem. Ha tudnám, már nem festeném meg."
A rendezőnek, vallomása szerint, nem célja megválaszolni a címben szereplő kérdést. Mi sem kapunk teljes választ. De annál több kérdést. Ezeket személyünkre vonatkozóan is megfogalmazhatjuk.






17 évesnek lenni
Andre Techine
Amint azt tudjuk, nem könnyű. Főleg, ha még az iskolában is kirekesztenek. És rossz tanuló vagy. És messze laksz az iskolától, az erdőben. És színes bőrű vagy Franciaországban, örökbe véve helyiek által. Homoszexuális hajlammal, amit fizikai agresszivitással próbálsz álcázni.
Egy ideig ott lebeg a levegőben: vajon osztály társával lesz első szexuális kapcsolata vagy annak édesanyjával. Mert anyu is vele álmodik. Ez egy olyan film, amit majd a mozikban is meg lehet nézni. De nem muszáj.






A kör négy sarka
Katarina Stankovica
"Moderátor: Egy verset nem lehet és nem is kell megmagyarázni. Most mégis egy beszélgetés van programon Önnel, valamit kezdenünk kell a feladattal. Mi az Ön filmje? Vers? Esszé? Tisztelgés valaki előtt?
Rendező: Mindhárom, valamilyen mértékben. A szereplők mindannyian barátaim és saját élethelyzetükben közelítik az élet különböző kérdéseit, annak szépségét és az elmúlást."
Csodálatos képek. Tárgyak és személyek meglepő elmozdulása a térben. Filmlírába foglalt fájdalom, szeretet és világra való rácsodálkozás.
"Hazavihetem ezt a könnycseppet?"






Pallasseum - A láthatatlan város
Manuel Inacker egyetemi hallgató, de már első vizsgafilmjét beválogatták a fesztiválra. Téma, az építészet, miként jelennek meg bizonyos terekben az emberi sorsok, történetek. A  70-es években épített tömbház több művészeti projektnek szolgált témával. Lakóit nehéz meggyőzni már az együttműködésre. Neki sikerült. Remek alkotás született ennek az együttműködésből.
Ha egyetemi hallgatók első évesen ilyen alkotással lépnek színre, megalapozott reménnyel várhatjuk a jövő filmjeit.
Triptichon felületen látjuk öt család hétköznapjainak mozzanatait. A felületek olykor egyesülnek, majd újra tagolódnak. Teljes igényesség, csodálatos képek, művészi érzékenységgel és pontossággal megszerkesztett arányok, beszédes történetek.




Homo sapiens
A film készítői a homo sapiensről akarnak beszélni, anélkül, hogy akár egy ember is megjelenne a filmvásznon. Annak tükrében mesélnek az emberről, hogy az mit hagy maga után. Elhagyott, lerobbant épületek: gyár, lakótelep, vágóhíd, ipari létesítmény, börtön, szórakozóhelyek. Épületek szerte a nagyvilágban.
Filmes vízió, nem dokumentum film - vallja rendező. A Természet visszafoglalja a tereket. Eső, szél, növények, madarak. Hóvihar.






Europe, she loves
Négy európai város, négy fiatal pár - nem színészek.
A svájci rendező, Jan Gassmann hétköznapjaikat filmezi több napon át, ebből készül el a film. Kisebb-nagyobb konfliktusok, sok szex, még több cigi. Az expresszív kísérőképek és a váltakozó nyelvek segítik át a nézőt a könnyen egyhangúságba süllyedő filmen. "Hiszek Európában. Jövőjét az emberek jelentik." - vallja a rendező a premier után.





A Hold árnyékos oldala - fesztiválon kívüli film.
Helyszín: Kulturális sörfőzde. Nevelhetsz farkasokat: magadban, magadnak. Harcolni fognak érted. Sikered határa a csillagos ég. Amíg rájössz, hogy rabjuk vagy. Szabadság, megváltás csak a halál kapujában sejlenek föl. Akkor, ha van bátorságod elmenni odáig és belépni a sötétségbe. Ha nincs, folytathatod megszokott életed. Ha még értelmét látod.
Ha megtapasztalod a feltétel nélküli szeretetet, talán segíthet rajtad. De mire maradt még mozgástered?
A bakancs listára felírandó, de jól ki kell választani a megfelelő időpontot a megtekintésére.






A kezdő film, versenyen kívül


Hail, Caesar!
Rendezték a Coen fivérek.
Előadás helyszíne a Friedrichstadt-Palast, 1750 férőhelyes terem.
Ha valamelyik Coen a komám lenne megkérdezném: Ez vicc vagy komoly? Rendkívüli érzékkel lavíroz a kettő határán, egészséges mértékben adagolva. Kivalló, sokszínű, olykor mély és mégis könnyed. Megnézendő.




Kezdődik a 66. Berlinale.
Több mint 400 film.
26 filmszínház, köztük nem egynek 8-9 terme van.
A zsúri elnöke: Meryl Streep.
Tiszteletbeli aranymedvével Michael Ballhaus operatört tüntették ki.
A szervezők elkötelezik magukat a menekültek mellett és gyűjtést szerveznek egy németországi egyesület javára, amely a kínzások áldozatain segít.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése