2017. március 15., szerda

Emlékezésre méltó


Mathias Mühl / Jan-Heiner Tück

Patrick Modiano francia író (*1945) „Az elveszített ifjúság kávézója” című regényben egy párizsi kávézóban találkoznak egymással a jövő-menő vendégek, akik a boldogságot keresve járják a várost széltében és hosszában. A regény egyik szereplője, Bowing azáltal különbözik a többiektől, hogy minden betérő nevét és a látogatás időpontját, napra és órára pontosan, egy üzleti naplóba bejegyzi. Különc szokás – de Bowing alapjában véve csak azt szeretné elérni, hogy „mindegyik pillangót, amelyik néhány pillanatra a lámpa körül kering, megóvja az elfeledéstől”. Egy hatalmas regiszterről álmodik, melybe Párizs összes kávézójának mindegyik vendégét följegyzik, akik az elmúlt száz évben itt megfordultak. Az elképzelés örültségnek tűnhet, de ő szembe szeretne állítani valamit „a nagyvárosok névtelenségével”, a metropolisz szakadatlan forgatagában ki akar harcolni néhány „állandó pontot”. És valóban, sokkal később, amikor már a kávéház nem létezik, és a vendégek egy részének is már nyoma veszett, jelentős szerepet játszik majd a napló egy bűnügy felgöngyölítésében.
A remény, miszerint egyetlen név sem merül feledésbe, hogy bármilyen jelentéktelen is legyen egy sors, nem süllyed el és tűnik el a történelem örvényében, közös Modiano regényhőse és a keresztények között. A keresztény ember mindig is arra alapozott, hogy mindannyiunk neve föl van jegyezve Isten emlékezetébe, és így meg van óva a feledéstől. Egy élet nagysága és értéke, elsősorban nem azon tettek nagysága által válik naggyá, melyek abban az életben végbementek, hanem azáltal, hogy az az élet Isten szemében eléggé nagy és értékes-e ahhoz, hogy maradandóan emlékezzenek rá. Talán éppen ez a remény az, mely lehetővé teszi számunkra, hogy véghezvigyük a hétköznapokban azon kis és látszólag jelentéktelen tetteket, melyek révén fölsejlik valami az emberi lét nagyságából.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése