2017. július 10., hétfő

A boldogságom


Anselm Grün
Belsőleg szabad lenni – nem adatik meg könnyen. Jézus útja a boldogság felé mindig feltételezi a mások iránti elkötelezettséget is.
„Minden ember boldog akar lenni” – a görög filozófia ezen alapelve újra időszerűvé vált. Számtalan tanácsadó könyv mutatja számunkra a boldogsághoz vezető utat. De éppen az, aki nagyon szeretne boldog lenni, gyakran érzi magát boldogtalannak. A szövegek nem váltják be, amit ígérnek. A nyolc boldogságban azonban Jézus megmutatja számunkra a boldogsághoz vezető reális utat. A görög szó, melyet Máté evangélista ebben az esetben használ – makarios – az a szó, mely az Olimposzon székelő istenségek boldogságát jelöli. Ezt a boldogságot ígéri Jézus a tanítványainak. Ezt a nyolc utat, melyet Jézus mutat számunkra a beteljesedett élet eléréséhez, összehasonlíthatjuk a Buddha nyolc ösvényével is. Mindkettő a belső összhanghoz és a beteljesedő élethez akar vezetni.
Nem könnyűek az utak, melyeket Jézus mutat számunkra. A lelki szegénységről beszél hozzánk, a tulajdon és a gazdagság irányában tanúsítandó belső szabadságról. A buddhisták szólnak a dolgokra való rátapadás szükségtelenségéről. Jézus beszél a szomorúságról, de arról a bátorságról is, mely elfogadja a szomorúság fájdalmát, mely bátorság révén túljuthatunk a szomorúságon. És csak azt követően nyerünk vigasztalódást és újra szilárd talajt a lábunk alá. Továbbá az erőszakmentességről beszél, az irgalmasságról, melyet magunkkal és másokkal szemben szükséges tanúsítanunk. Ezek igényes elvárások. Mert mindannyian felismerjük magunkban a hajlamot arra, hogy kemények legyünk és irgalmatlanok, magunkkal szemben, ha mi magunk, vagy másokkal szemben is, ha a körülöttünk levő személyek nem felelnek meg a magunkban hordozott ideális emberképnek.
Az igazság keresése nem csak arra vonatkozik, hogy megpróbálunk saját lényünknek megfelelőn igazságosak lenni. Jézus mindig ide számítja az igazságosabb világért véghezvitt cselekedeteink szükségességét is. A boldogság, melyről Jézus beszél, nem egoista. Harcol az igazságosabb rendszerekért, a javak igazságosabb elosztásárt és az esélyegyenlőségért, igazságos bérekért. A harc és az elmélkedés, a misztikum és a politika egymás mellett jelennek meg a nyolc boldogságban.
A görög egyházatyák a Jézus által elvárt tiszta szívet tartották a misztikum alapjának. Csak akinek tiszta a szíve, csak az, aki mindent, ami benne rejtőzik Isten fényében szemlél, csak az láthatja meg Istent. És a misztikum útjának célja éppen ez, meglátni Istent. De közvetlenül a tiszta szívről szóló szavai után, Jézus a békéért való cselekvő élköteleződésről szól, azokról, akik békét teremtenek a világban. És a világ békéjéhez nem elégséges a saját belső békénk, szükséges, hogy készen álljunk megteremteni a békét magunk körül is. Pedig az igazságosságért történő cselekvő elkötelezettségünk, még üldöztetést is vonhat maga után.
Nüsszai Gergely egyháztanító (kb. 335-394) sajátos értelmezést kölcsönöz az utolsó boldogmondásnak: „Boldogok, akiket üldöznek az igazságért”. Magyarázatához a sportot veszi alapul. Ha ezer métert akarunk szaladni, akkor szükségünk van másokra, akik üldöznek, annak érdekében, hogy gyorsabban szaladjunk. A sport területéről vett képet az életre vonatkoztatja. Azt állítja: még a minket üldöző gonosz sem árthat nekünk. Ellenkezőleg, arra ösztökél minket, hogy egyre gyorsabban szaladjunk Isten irányába. Nem föltétlenül szükséges ezt az értelmezési formát elfogadni, de rámutat arra, hogy miként értelmezték a görög egyházatyák a boldogmondásokat: még a külső veszélyek és a körülöttünk levő nehéz emberek sem tudnak ártani nekünk, ha megértettük Jézus lelkületét. Ők csak arra ösztökélnek minket, hogy ne az emberek irányunkba mutatott álláspontja alapján határozzuk meg magunkat, hanem Istenben keressük életünk alapját. Viselkedésükkel Isten karjaiba hajtanak minket.
Jézus nyolc boldogsága olyan utat mutat számunkra, mely nem mellőzi létünk valóságait, hanem a veszélyek révén a belső harmónia és a bensőnkben megszülető hála és szabadság állapotába vezet minket. Jézus szavainak segítségével olyan tapasztalat birtokába jutnunk, melyet a zsoltáros így fogalmaz meg: „Isten közlében lenni, az én boldogságom” (Zsolt 73,28).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése