2017. december 27., szerda

Közöttünk


Matthias Mühl
„Házi beteggondozói munkát végző ápolónő vagyok, de a valóságban több szakmát is gyakorlok. Amikor hajtincseket göngyölítek, akkor fodrásznő vagyok. Amikor meghallgatók egy asszonyt, akit épp ismét utol ér a félelem, mely nászéjszakája előtt gyötörte, amikor 16 évesen megrendezett házasságot kellett kötnie, igen, akkor lelki vigaszt nyújtó vagyok. És ha sürgősen szükségünk van a mosogatókagylóra, mely el van dugulva, és én megjavítom, akkor vízszerelő vagyok. Mi nem csak ápolunk, szervezzük is a mindennapi életet.” Így vázolta nemrég egy vasárnapi újságban Karin Mergler ápolónő a saját hétköznapjait.
Az evangéliumok elbeszéléseiben Jézus a már beköszöntött Isten országa jeleként értelmezi a szegényeknek és betegeknek nyújtott segítségét. Isten országa ezen tettekben „közöttetek” van (Lk 17,20), azaz már valóság a jelenben. A liturgiában is szerepel az Isten országa és az életet szolgáló cselekvés közötti belső összefüggés. Erre az összefüggésre kifejezett módon rámutatnak a szentmise végi elbocsátó szavak: „Ite missa est” (Menjetek, küldetésetek van). Miután az eucharisztia ünneplésében a feltámadt Krisztus jelenvalóvá lett, az ünnepre összegyűlteket azzal a küldetéssel bocsájtják útjukra, hogy ők maguk váljanak a gyógyító és életet adó Isten jelenlétének jelképévé a világban.
Így tekintve a kezdeti történetre, az ápolónő felsorolása kiegészíthető. Jézus szemszögéből nézve az ő tevékenysége túlmutat „a mindennapi élet megszervezésén”. Evangéliumi értelemben az ő fodrásznői, lelki vigaszt nyújtó, vízszerelői és minden más szolgálatában, mindig megtapasztalható lesz valami Isten jelenlétéből és Isten azon szándékából, hogy üdvözítse és élettel töltse el az embereket – és ebben Isten országa már jelenvalóvá válik, ”közöttünk”.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése