2018. március 25., vasárnap

Filmek

The place
Paolo Genovese filmje

Egyhelyszínes film, mely rendkívül közel visz minket a legelrejtettebb lelki bugyraink titkaihoz. Amikor a rutin és a kiszámíthatóság talaját elhagyjuk, nincsenek már messze a fauszti mélységek és az azzal együtt járó veszélyek. De hol van a gonosz? A velünk szemben ülő személyben, aki képes teljesíteni vágyainkat vagy talán már közelebb, mint gondolnánk? És hol van a jó és a rossz határa? És miért vagyunk hajlandók szörnyűségeket véghez vinni, mi, egyszerű emberek ... a nyugdijas hölgy,  a családapa, az apáca, az autószerelő vagy a rendőr. Jól megrajzolt karakterek, lenyűgöző forgatókönyv, meglepő záró snitt.
Remekmű.

Das schweigende Klassenzimmer (A néma tanterem)
2018-as német film Lars Kraume rendezésében
Három evvel a berlini lázadás után és hat évvel a fal felépítése előtt, nem volt a lehetetlennel határos a szovjet szektorból a szövetségesek által ellenőrzött városrészekbe jutni. Akár csak azért is,  hogy az otthonitól eltérő filmet (valamint híradót és reklámokat) láthassanak a fiatalok. Így kapnak információt arról,  hogy Budapesten kitört a forradalom. Otthon azonban hamar kiderül, hogy némely családban, az iskolában és a hivatalos álláspont szerint is, a budapesti törekvéseket fasiszta diverziónak tartják. Egy a kezdetben diák csínynak induló akció hamarosan kinövi először az osztály, majd az iskola és a város falait is, konfliktusokat, szenvedést, meghurcoltatását vonva maga után és életre szóló döntésék elé állítja a szereplőket. Egy film barátságról és szerelemről, álmokról és puszta realitásról, hűségről és árulásról, anélkül, hogy a karaktereket lecsupaszított fehér-fekete sémába sorolnák be az alkotók.

A film valós eseményekére épül, az érettségi előtt álló osztály Storkowban, az egykori NDK-ban fejezte ki szolidaritását az 56-os felkelőkkel. Válaszként a hatalom által kilátásba helyezett büntetésre  négy tanuló kivételével az egész osztály még abban az évben elhagyta az NDK-t és nyugaton érettségizett.


Loving Vincent
Brit lengyel animáció 2017-ből, Dorota Kobiela és Hugh Welchman rendezésében.
Filmtörténeti kuriózum a filmművészet és a festészet találkozásának mezsgyéjén. A film minden kockája egy-egy olajfestmény. A cselekmény bemutatásához szükséges 65 ezer képet 125 festőművész készítette el, Vincent van Gogh egyedi stílusában.
Miután a fiatal Armand Roulin azt a megbízatást kapja apjától, hogy juttassa el a már elhunyt van Gogh nemrég előkerült levelét testvérének, Theo van Goghnak, a már lezártnak és tisztázottnak hitt történet egyre bonyolultabbá válik. Mint ahogyan az egy jó krimihez illik, egyre inkább úgy látszik,  hogy a haláleset nem öngyilkosság következménye és egyre többen válnak gyanússá, hogy  - közvetett vagy közvetlen módon – közük lehetett a tragikus eseményhez. Armand szenvedélyesen keresi az igazságot, miközben az életről, áldozatról, barátságról és a hivatásról tud meg egyre többet.
Egyedi esztétikai élmény.


Arthur és Claire
2017-es német-osztrák-holland tragikomédia Miquel Alexandre rendezésében.
Miként az emberek életcéljai is különböznek egymástól, markánsan eltérőek lehetnek az okok is, hogy valaki miért dönt úgy,  hogy időnap előtt itt hagyja ezt a siralomvölgyet. A film érinti az emberi lét több fontos miértjét és rávilágít arra (az esetleg banálisnak tűnő) nagy igazságra is, hogy saját életünk értelmére egy másik személlyel való kapcsolatunk révén (is) rálelhetünk. Különösen igaz tud ez lenni, ha egy idősödő férfinek egy csinos és fiatal lány képében jelenik meg az „őrangyal".
Tragikomédia, mely többször fakasztja nevetésre a nézőt, mint sírásra. Sajnos a cukormáz izével maradunk a film végén, így viszont több nézőre számíthat.


Lucky
2017-es amerikai film Harry Dean Stanton briliáns főszereplésével. Az egyik mellékszerepet a Blue velvet és a Twin Peaks rendezője,  David Lynch játssza, aki nem rokona a film rendezőjének, John Carrol Lynch-nek.
Vajon,  ahhoz, hogy valaki elgondolkodjon eddigi életén és a hogyan továbbon, elég az, ha egy reggel szédülés fogja el? Vagy talán az is kell hozzá, hogy váratlanul eltűnjön barátjának Roosevelt névre hallgató teknőse? És késő-e, ha 90 évesen foglalkoztatja őt a földi élet értelme és a (hite szerint) semmibe vezető útja a halál után? A film minden pórusából az sugárzik, hogy sosem késő.
Magány versus egyedüllét,  ragaszkodás és elengedés,  gyöngy pillanatok a rutin szürkeségében.
A néző Lucky válaszát viheti haza ajándékul,  mely konkrét,  de nem szájba rágós, és, habár értelmünkkel fogjuk fel azt, mégis a szívünkben kap helyet.
A főszereplő már nem érte meg a film bemutatóját,  de mosolya velünk marad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése