Örök jelen

 

Pára emelkedik a magasba és megnyitja az utat a felsejlő fénynek. A köveknek ütköző vízcseppek pajkosan sziporkáznak és magukkal rántják a csendet, amint visszazuhannak a mélybe. Semmi sem változott: van munka és ünnep, és érintés, mely olykor simogat, máskor megsebez. De már semmi sem lesz a régi: a munka értelmet nyer, az ünnep méltóságot ad, az érintés ajándék, a seb gyógyul.

Örök jelenre ébredünk.