Csata Jenő 60 éves
Jubileumi
kiállítás az Összefogás házában
2023. július
10.
Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves tárlatlátogatók,
Csata Jenő 1963-ban látta meg a Teremtő
által nekünk szánt gyönyörű világot, így hát majdnem napra pontosan 60 éve
lehet része a Kárpátok völgyei és magaslatai között élni meg a székely nép
mindennapjait, örömben és bánatban, hála és remény között.
Gyerekkorában a Dél-hegy őrködött álmai
felett a csomafalvi tűzhely családi melegében, de a világ őt körül vevő
természeti szépsége nem változott jelentősen akkor sem, amikor Csíkba
költözött. Habár a zene világa is közel áll hozzá, és korábban a gitár húrjain
is kifejezte érzéseit, amikor ujjai nyomán felcsendültek korának dalai, mégis a
képzőművészet, a grafika és a festészet lett a fővonal, melyen művészi
nyelvezete kibontakozott.
Csata Jenő gyerek kora óta rajzol és
fest, és tette folyamatosan, akkor is, amikor felnőttként műszaki pályára
lépve, nem a művészeteknek hódolva kereste meg mindennapi kenyerét. Most már azonban több mint 20 éve, a
családja mellett teljesen a képzőművészetnek szenteli idejét.
Ma, amikor ilyen jeles napon gyűlhettünk
össze az ő meghívására, ma, amikor itt az Összefogás házában nyerhetünk
rálátást alkotómunkájára, szerencséseknek mondhatjuk magunkat. Habár a jelen
válogatás, teljes munkásságának még parányi töredékét sem jelenti a darabszámot
illetően, művészi nyelvezetéről és az általa használt technikákról átfogó képet
nyújt. Nem kis fejtörést okozott a 45 kép kiválasztása, de biztosíthatom
Önöket, hogy nagyon jól sikerült, és aki erre a bemutatóra nyitottan érkezik,
és figyelmesen időt szentel rá, az már széles körben elképzelheti maga előtt
Csata Jenő alkotói világát.
A kiállítások alkalmával legtöbb esetben,
csak egy technika bemutatására kerül sor, de itt és most jubileumi kiállításon
vagyunk, így a bemutatott anyag is rendhagyó, mind az alkotói technikát, mind a képek tematikáját illetően.
Néhány kivétellel az elmúlt két év munkásságába nyerhetünk
bepillantást.
De mit is láthatunk, ebben a két
teremben?
Röviden fogalmazva: tusrajzokat,
pasztellképeket, olajfestményeket és vegyes technikával készült alkotásokat. Bőséges
a felhozatal, ki-ki elidőzhet a hozzá közelebb álló kifejezőeszköz mellett. A
fekete tusrajzok jellegüknél fogva egyszerűbb eszköztárral dolgoznak,
vonalakkal és a vonalak közötti ritmus és harmónia érzékeltetésével hatnak a
szemlélőre, fejeznek ki tartalmakat, míg a pasztell képek és az olajfestmények
a színeket és a színek közötti kölcsönhatást is használják a mondanivaló
érzékeltetésére és árnyalására. A vegyes technikával készült képeknél pedig
arra lehetünk figyelmesek, hogy a levonat által előre megadott alap mellett, –
melyről akár több példány is lehúzható – miként sikerül az alkotónak, könnyedén
és játékosan egyedi arcélet kölcsönözni a végső formának.
És hasonló módon tág és átfogó a
bemutatott anyag az alkotások tematikáját tekintve is.
Láthatunk néhány alkotást, mely a művész
szüleit és feleségét jeleníti meg. Itt nem csupán portrékat látunk, a jól felismerhető
személyek arcán egy-egy jellemző vonással, mindemellett az életterükből is
megvillan némely mozzanat vagy kifejező színfolt. Természetesen ez esetben rendkívül
fontos a bemutatott személyek által kifejezett érzelmi háttér és különösképpen azon
karaktervonások, melyeket a művész kiemelt számunkra a természetszerűen nagyon
is összetett egyedi emberi lét összességéből.
A legközelebbi családtagokon túl
megjelennek a képeken más személyek is, mintegy részeként a bemutatott falusi
vagy kisvárosi környezetnek, néhány esetben mellék-, de nem jelentéktelen
szereplőiként a minket körülvevő épített örökséget bemutató képeken, legyen az
a csíkszeredai Petőfi utca, vagy a szülőfalu valamely jellegzetes szegelete.
Különösen felhívnám figyelmüket az alkotó
értékrendjét tükröző alkotásokra, azokra, amelyeken a hit és a vallás, mély és
széles tengerére vezet el minket. Ilyenek a Boldogasszony, illetve a
Megfeszített című alkotások. Ha ezeket elemezzük, akkor
szembetűnik egy kettősség. Egyrészt olyan motívumokat látunk, melyek ismerősek
számunkra, hozzátartoznak a mi saját képi világunkhoz, azaz valláshoz kötődő
jelképek, melyek részei a mi hétköznapjainknak is. Másrészt azonban, az
ábrázolás, főleg a színvilág és a képek belső dinamikája révén, új
megvilágításba helyezik számunkra az amúgy ismerős témát és ezáltal talán
megnyitnak előttünk eddig nem sejtett értelmezési távlatokat is. Ezen képek
előtti elidőzés, ha sikerül behatolni a mélyükre, akkor már-már egy ima
jellegét is öltheti. És ebben az értelemben, helyet kap bennük (és bennünk is) a
fájdalom, a remény, a dicsőítés, valamint az életre és az életet adó Teremtőre
való rácsodálkozás.
Továbbá nagy számban vannak jelen a
természeti környezetet bemutató alkotások, a tájképek és a csendéletek. Legtöbb
esetben a minket körülvevő közelebbi vagy kissé távolabbi, hegyek és erdők,
völgyek és patakok köszönnek vissza az alkotásokról, és Csata Jenő teljes
munkásságát ismerve elmondható, hogy leggyakrabban a táj jelenti számára az
inspirációs környezetet. Általában is elmondható és a tájképekre is
messzemenően érvényes, hogy az ábrázolt formák egyszerűsített kivitelezésben
jelennek meg, teret kap a sejtetés, és lehetőség nyílik arra, hogy a szemlélő
ne vesszen el a részletek között, hanem átengedhesse magát a színek
párbeszédének, a vibráló felületeknek, és annak az érzésnek, amelyet a képek
nyújtani tudnak, minden magyarázaton vagy értékelésen túl, egyszerűen csak
azért, mert megragadják a szemlélőt.
Tisztelt hölgyeim és uraim, kívánom
Önöknek, hogy lélekben gazdagodva térjenek haza erről a jubileumi eseményről,
az ünneplő alkotónak pedig az Önök nevében is kívánok, erőt, egészséget,
ihletet és további termékeny, áldásos alkotóéveket.
Isten éltessen Jenő!