2016. július 18., hétfő

Az elidőzés művészete


Matthias Mühl
A jelenkor alapvető tapasztalatai közé tartozik az az érzés, hogy nincs elegendő időnk, rabjai vagyunk a hétköznapok mókuskerekének, ki vagyunk szolgáltatva a feladatok és a különböző határidők nyomásának. A német nyelven alkotó filozófus Byong-Chul Han (sz. 1959) „az elidőzés művészetének” újjáélesztését állítja szembe azzal az érzéssel, miszerint az idő kisiklik a kezünk közül, tovaszáll, mert teljesen ki van töltve tevékenységek által.
A külsőségekben megnyilvánuló cselekedetek túlértékelése ellenében a csendre emlékeztet, melynek sajátja a szemlélődő lelassulás, mely mindig is kivonta magát a mibe kerül – mire hasznos számítások logikája alól. A szerző véleménye szerint a folyamatos tevékenykedés által okozott nyomás „megsemmisíti a kitérőket és a közvetettséget”. És épen emiatt veszik el az emberi lét egyik nagyon fontos dimenziója, legfőképp a kommunikáció területén. „Ha megfosztjuk a nyelvet az indirektségétől, akkor egy kiáltáshoz vagy egy parancshoz fog az hasonlítani. A barátságosság és az udvariasság is a kitérőkön és a közvetettségen nyugszanak. Az erőszakhoz viszont az egyértelmű, a direkt mód áll közelebb. Ha a járást nem jellemzi a tétovázás és az elidőzés, akkor menetlessé alakul… Maga a dallam is egy kitérő. Direkt csak a monotónia.”
A hétköznapok kellős közepén szembe szegülni a gyorsulással, valamint a folyamatos tevékenykedéssel, és tereket hozni létre, melyek szabadak minden olyan aktivitástól, mely kifelé irányul – ez is lehet egy fajta böjt. Az így nyert idő a nyugalomra és szemlélődésre kínál teret, ahol megmutatkozhat „a megkülönbözhetetlen, a nem feltűnő, az eldönthetetlen, a szabadon lebegő és mindaz, ami összetett”.
Lehetséges, hogy az elidőzés ezen pillanataiban saját életünk igazságának egy része újonnan megmutatkozik számunkra.

2016. június 1., szerda

2016. május 15., vasárnap

2016. április 14., csütörtök

Számunkra mindent


Michael Broch / Peter Jentzmik
Jézus tanítása alapján arra a belátásra juthatunk, hogy Isten semmit sem akar magának. Mit tudnánk adni, ami hiányozik Neki? Mivel rövidítenénk meg Őt, miben szenvedne szükséget, ha megtagadnánk Tőle bármit is? Jézus szavait ekképp értelmezhetjük: Isten semmit sem akar magának, de számunkra mindent. Azt akarja, hogy életünk kiteljesedjen. Eszerint a Miatyánkban szereplő kérésünk találó: „Legyen meg az üdvösségünkre irányuló akaratod”. Ez egészen más, mint az, ami gyakran tévesen kerül összefüggésbe Isten akaratával és mindenhatóságával kapcsolatosan.
Isten hatalma a szentírás értelmében vonzódás, hűség, barátság és szeretet, melyet semmi más hatalom nem győzhet le és nem pusztíthat el. Az Ő hatalma a szeretete, amitől minket senki és semmi nem választhat el, bármi is történjen (Rom 8,31-39). Isten a „Pantokrátor”, azaz a Mindenható, az az Isten, aki megtart minket az élet ellentmondásos vagy számunkra felfoghatatlan, sőt értelmetlennek tűnő helyzeteiben is. Az isteni hatalom megőriz és megóv – és ez által nyilvánul meg akarata.

Krisztus világa, 2016. március

2016. március 19., szombat

Nagyböjti szeretetmorzsa - 2016



A kedd nagy, mi kicsik vagyunk

Másnap már sűrűn hullott a hó.
De nagyhét keddjén, amikor az idei Szeretetmorzsa rendezvényünkkel a csíkszeredai lakósok elé léptünk, még szép idő volt. Persze, hajlamosak vagyunk bármikor a panaszkodásra: miért fúj a szél, miért nem süt a Nap, kérdezgetjük, úgy menet közben. De lassan mindenki belátja, hogy jobb, ha a tennivalókra összpontosít, kalácsot, teát kínál az arra járóknak, felszedi a (véletlenül) elejtett hulladékot, beszélget az kalácsos kosaraink köré gyűlő emberekkel, ilyesmi. És közben hallgatja a Napsugár együttes szívet derítő dalait. Mert ezek a dalok hordozzák a rendezvényt. Ha elhangzik az első akkord, már távolról ránk figyel az utca embere, ha elhallgatnak a kis zenészek, kevesebben gyűlnek vendégváró asztalaink köré.
Jól indult minden. A Püspök úr a Húsvéti ünnepkör jelentőségéről beszélt és megáldotta tevékenységünket és csoportunk fiataljai is (és nem csak) kitettek magukért, de valahogy mégis hiányzott valami. Kevesebben jöttek el rendezvényünkre, mint a korábbi években. És egyáltalán az úton is kevesebben jártak. Mintha visszahúzódtak volna az emberek lakásaikba, pedig a sárga jelzés csak másnaptól lépett érvénybe. De, ha úgy vesszük, már ez is egy fajta sárga jelzés! Figyeljünk jobban egymásra, az emberi kapcsolatok alakulásának folyamataira környezetünkben, keressük a lehetőségét annak, hogy együtt legyünk. Több, mint morzsányi reményünk azért van. Rajtunk múlik, hogy a legközelebbi találkozásunkra ne az Adventi Szeretetmorzsa nyújtson lehetőséget. De az mindenképp!

2016. február 14., vasárnap

Impressziók-2016. február (Berlin, Drezda)


Margarete (tanácsadó iroda menekültek számára, 43)
"Az elmúlt időszakban a törvényes keretek olyan irányba változtak, hogy egyre inkább emberibb módon kezelhetőek a problémák. Még mindig vannak gondok, pl. túlságosan hosszú ideig tart míg a családokat egyesíteni lehet. Ezért az otthon maradottak sokszor az életveszélyes tengeri utat választják.
Valószínűleg párhuzamos társadalmak fognak kialakulni, egyik fél sem nyitott annyira, hogy az integráció teljes lehessen.
Megváltozott több minden. Megerősödtek a menekültek elleni hangok, tüntetések, de ugyanakkor nagyon sokan aktívan vesznek részt a menekültekkel való munkában, tevékenységekben, akik korábban közömbösek voltak.
Az állami intézmények és a civil szervezetek is egyre több állást írnak ki a menekültekkel való munkára, felértékelődött a szociális munka ezen szegmense."


Robert (ifjúsági szervezet vezetője)
A szervezet vendégházában hét szír menekültnek biztosítanak szállást. (Magánszemélyek és szervezetek is szállást biztosíthatnak menekülteknek, ha megfelelő felülettel rendelkeznek. Az állam anyagi támogatást nyújt a tulajdonosnak. bbj)
"A menekültek gyakran találkoznak olyan hivatalnokokkal, akik megvető módon bánnak velük.
A fiatalabb menekülteknek könnyebb lesz megtanulni a német nyelvet és beilleszkedni. Aki már elmúlt 45 éves annak már nehezebb lesz.
"Azokat a keresztényeket, akik az iszlámtól féltik Európát szeretném  emlékeztetni két szóra a Szentírásból: Ne féljetek!"

Heinrich (menedzser, 54)
"A menekültek jelenléte az egészségügyi rendszerre is hatással lehet. Az ellátásuk érdekében szükség lehet a biztosítási összegek növeléséhez, mert sok idő telik el addig, amíg ők is hozzájárulnak az egészségbiztosítási alaphoz."




Georg (nyugalmazott egyetemi tanár, 66)
"Nagyon izgalmas időket élünk, ezelőtt húsz évvel nem számítottunk ilyen változásokra.
A menekültek miatt vannak aggodalmak a lakosság körében. Van aki attól tart, hogy kevesebb lesz a támogatás a német lakosság számára, mások attól tartanak, hogy a nők majd inkább a bevándorlok közül választanak társat maguknak. Az viszont biztos, hogy gazdaságilag jót tett a változás. Már most látszik, hogy nagy összegek szabadultak föl a tartományi és szövetségi alapokból, és ez pozitív módon csapódik le már a kisebb kereskedelmi egységek esetében is. És az iskolák számára is gyakran jól jön, hogy újabb gyerekek érkeznek. És a sort lehetne folytatni.
Persze vannak, aki úgy érvelnek:  miért nem fordították ezeket az összegeket már korábban pl. a fiatalok számára létrehozott projektekre. Miért a bankokat támogatták, most a menekülteket, de sok másra nem jutott, ami a német lakosságnak szükséges lett volna."


Szórólap
Az egyik regionális vasúti társaság legújabb szórólapja öt nyelven van szerkesztve. Köztük az arab és a farszi.
Információt nyújtanak arról, hogy Németországban mit kell tudni a vasúti közlekedésről és az állomásokon illetve a vonatban elvárt viselkedésről. Továbbá a gyors segítség kérést megkönnyítő szótár is része a szórólapnak. Hányas számú vágányhoz kell mennem? Megmutatná az ujjaival? Megmutatná hol találok egy mellékhelyiséget?


Júlia (gyes, 32)
Erdélyi származású nő, 13 éve Németországban él.
"A lakó negyedünkben is van menekült szállás. Több mint 200 fiatal férfi lakik ott. A közelben lévő ifjúsági klub szervezésében hetente kétszer közös brunchot szerveznek, ahol ismerkedhetnek és különböző klubtevékenységen vehetnek részt németországi és menekült fiatalok.  Fiatalok és itt laknak. Tehát  számukra is nyitott a klub. Vannak néhányan a helyiek között, akik kifejezetten távolság tartóak az idegenekkel szemben, ők korábban jártak a klubba, most elmaradtak."


Ines (irodai alkalmazott, 54)
"A fiam az ország nyugati részében lakik családjával. Felesége Afrikából származik. Az unokáim a Noé bárkája napközibe járnak, ahol a bejáratnál 15 nyelven írja, hogy Isten hozott, éppen annyi nyelven, ahány nemzetiség képviselve van a napköziben a gyerekek által."
"Ha jól tudom a magyarok is valahonnan távolról vándoroltak Európába. Mindig is volt migráció. Ettől csak színesebb lesz a világ."


Peter (hivatásos nevelőszülő, 44)
"Sokan félnek az újtól, a másságtól és kiabálni szeretnének. Régebben, ha valaki kiabálni akart, kiment az erdőbe, most tüntetni megy."


A Kreuzkirche
A Drezda központjában levő templomban egyenruhás katonák hordják ki éppen a padokat, helyükre asztalok, székek kerülnek. Egy héten át bárkit szívesen látnak itt, aki betér "A megterített asztal" rendezvényre. Reggeli, déli és esti ima ad keretet a napoknak. Naponta többször lehetőség arra, hogy a jelenlevők együtt étkezzenek, beszélgessenek egymással. A zene és ének is többször szerepet kapnak, valamint bemutatkozik több egyházi segélyszervezet. A hét istentisztelettel zárul. Éjszakánként a templom nyitva marad, hogy a hajléktalanok ott aludhassanak. A pénteki program A menekült napja nevet viseli. A rendezvény hirdetőlapján az evangélium egyik ide találó idézetét olvashatjuk (Mt. 6,26).


Az idegenrendészeti irodán
2, 3, 4, 6, 10, 12. Ennyi évesek a szír férfi gyerekei, akit ismerősöm kérésére elkísérek az idegenrendészetre, ahol valószínűleg tévedésből elvettek tőle egy papírt, amire szüksége van. Hogy van otthon a család, kérdezem angolul. Egészségesek mondja, majd összehúzza magát, remeg: rettegnek a háborús mindennapok miatt. A hivatalban sokat kell várni, szír fiatalokkal beszélgetek. Egyikük büszkén mutatja oklevelét: A1 színt sikeresen abszolválva. Nehéz nyelv a német. "Igen a "mit" mindig Dativot kér."
Közben egyébről is beszélünk. 21 napot tartott az idevezető út. Melyek voltak a legnehezebb szakaszok, kérdezem. A tenger és Magyarország.
A jövőről kérdezem őket. "Folytatom a nyelvtanulást. Majd autószerelőként szeretnék dolgozni." A testvére továbbtanulna.
A dokumentumot visszaadták, de nem kértek elnézést azért, hogy tévedésből vették el.




Jörg (az evangélikus egyház diakónusa, 45)
Munkahelyén egy 13 személyből álló nagycsaládot fogadtak be, saját lakásába öt menekültnek biztosít szállást.
"Azokról gondoskodunk, akik itt vannak. A legfontosabb dolgokról, amire szükségük van. Próbálunk segíteni abban is, hogy megtalálják egymást az útközben elszakadt családtagok. Sokakon látszik, hogy traumatikus élményeket éltek át. Időközben szűkebb lett az önkéntesek tábora, mint az korábban volt.  A napi politika követésére kevés időt tudok fordítani ezek után."




Rose (szociális munkás egy rehabilitációs központban, 40)
"Csodálkozom azokon, akik azt hiszik, életük változások nélkül mehet tovább, hogy ők az eseményeken kívül maradhatnak."
"Akiknek kapcsolataik vannak menekültekkel és már korábban is segítőkészek voltak, azoknak nem változik meg a hozzáállásuk a kölni események ellenére sem."




Heike (jogi tanácsadó, 60)
Fő állásban és önkéntesként is foglalkozik menekültekkel. Első lépésként egy szír származású közvetítőt kerestek, és már a programok tervezési fázisában bevonták ismereteit, tapasztalatát, javaslatait. Az illető még a szír háború előtt telepedett le Németországban.
"Rendezvényeinken és programjaink útján azt közvetítjük polgár társaink felé: ha félelmeik vannak, lépjenek közelebb a témához, ismerjék meg alaposabban az összefüggéseket és ne a távolságtartást válasszák."
"Alap értékeinket megőrizzük, de nyitottak vagyunk. Történt, hogy egy menekült visszautasította az ételt, mert egy nő nyújtotta oda neki. Ha ilyen történik, akkor még nem eléggé éhes az illető és akkor jöhet a következő a sorban."
A világ nem meg fog változni, hanem már megváltozott. De még sokat kell tanulnunk és változtatásokat kell eszközölnünk. Szörnyű, hogy az a sok fiatal egész nap a menekült szálláson van, anélkül, hogy lehetősége lenne valami munkára, tevékenységre. Ezen mihamarabb   változtatni kell."



"Géza (festőművész, kb. 27)
Magyarországon született, néhány éve él Nyugat-Európában, egy éve Berlinben. Alkotásait párizsi és londoni galériák népszerűsítik. Elmondása szerint, most már nem tudna otthon élni: kirekesztő, decens megélhetést egyre kevésbé nyújtó társadalmat hagyott otthon. Jelenlegi lakóhelyén a nyitottságot, a sokszínűséget kedveli.



A metróban
Iskolás csoport ül fel a kocsiba. Kisebb csoportokat alkotva, helyet foglalnak. A fiuk szükség szerint nyitják-zárják az ajtót a megállóknál, próbálgatják a fogantyúkat. A lányok egymásba szavába vágva beszélgetnek. Tervezgetnek, beszámolnak egymásnak az elmúlt napok eseményeiről. A lehető legmegszokottabb jelenetek. Pedig a csoport nagyon is kendermagos. De látszólag ez nem akadály semmire, ami lényeges.




Johann (történész, 48)
"Nem volt okos ötlet és hiba ellenőrizetlen engedni be ilyen nagyszámú tömeget. Ezt a folyamatot többen ellenzik, mint amennyi ebből a médián át nyilvánosságra jut. Az ellenzők nagy része viszont nem ad hangot nemtetszésének, mert attól tart, véleménye miatt kirekesztenék vagy megszólnák a jelenlegi trend fenntartói. A helyzet konfliktusokhoz fog vezetni a társadalom alsó felében."



Simone (hivatalnok, 50)
Tud a menekültek helyzetéről, közvetlen közelében is van menekült tábor, de még az üzletben sem találkoznak. "Segíteni kell rajtuk, és ők kissé türelmesebbek kell legyenek, ha a megfelelő szállás helyek elkészítése több időbe telik, mint gondolták."



A buszon
Idős úr elé egy menekült cetlit nyújt. Szótlanul. Szótlan a válasz is, de a test beszédből kiderül: a bácsi a sofőrtől fog érdeklődni. A jelzőlámpánál lassít már a jármű, az idős úr akkor kérdez. Megkapja a választ, visszamegy a helyére és inti a fiatal férfinak: három. Időközben egy hölgytől is érdeklődik egy másik menekült, egy másik cím után. A nő hangosan, érthetően eligazítja német nyelven: itt a következő megállónál szálljon le, látja, ott, az az épület. Megismétli. A férfi leszálláskor megköszöni az eligazítást: Thank you very much! Your welcome - jön a válasz.




Hirdetések
A vasárnapi szentmise után van mintegy 15 hirdetni való. Közösségi élet, szociális tevékenységek, kultúra. Három hirdetés közvetlenül a menekültekhez kötődik.
 1. Önkénteseket keresnek az egyházközségből, beszélgető társnak a menekült táborban lakókkal.
2. Az egyházközség közösségi termében találkozót szerveznek, ahol egy kávé mellett a menekültek és a közösség tagjai ismerkedhetnek egymással. Kiemelt helyen megszólítják a családokat, annak érdekben, hogy a gyerekek együtt játszódjanak és együtt étkezzenek.
3. Előadás Szíriáról és a szír kultúráról. A menekült tábor egyik lakója vetítéses előadást tart.

2016. február 11., csütörtök

Berlinale 2016


Viszlát BERLINALE egy következő alkalommal





Chang Jiang Tu  (Crosscurent)
R: Yang Chao
Egy fekete halat kell kihalásznia annak, akinek édesapja meghal. A halat addig kell egy edényben tartania, anélkül hogy etetné, amíg az elpusztul. Akkor szabadul végleg az elhunyt lelke. Csak azután kezdhet önálló életet a fia.
A Jangtse folyón halad a fiú hajója és egy ismeretlen költő versei, mint gyöngyszemek jelölik a partmenti településeket, ahol a szerelmet és útjának további állomásait keresi.
Lassan halad előre a film, akárcsak az a személy, aki tudja, hogy egy út van, amely igazán az övé és egy kérdés, amit meg kell váladzolnia. És ez nem lesz könnyebb attól, hogy sietünk.



Liebmann
Jules Herrman
Félelemben élő, rémálmokkal küzdő németországi tanár egy franciaországi kis faluban keres nyugalmat. A belső szörnyek azonban itt is hamar rátalálnak. Miközben környezetében megnyílnak számára a továbblépés lehetőségei,  bűntudata és lelkiismeret furdalása is egyre inkább kísértik.
A közeli erdőben két alkalommal is gyilkosság történik. A tettes ismeretlen. Egy vadászpuska az ő ágya alatt is van.
Nővérével, új szomszédaival és homoszexuális partnerével is csak úgy tud zöld ágra vergődni, ha sikerül feldolgoznia a múltját. De mit is tehet ő most ennek érdekében?



L' Avenir (francia, német)
Mia Hansen-Love
A filozófiatanárnő jól tartja magát, munkáját hivatásként éli meg, élete sínen van. És elérkezik a változások ideje.
"A gyerekek felnőttek, a férjem elhagyott, anyám meghalt. Sosem voltam ennyire szabad." Az ajtóstól rárontó szabadság azonban bizonytalan talajra vezeti lépteit. Néhány ajtó becsukódik előtte. Hogyan tovább?




Agonie (német)
David Clay Diaz
A rendező közvetlen közelében bekövetkezett tragédia a film mozgatórugója. A filmben is, akár a valóságban, még a szakemberek is értetlenül állnak bizonyos gyilkosságok indítékainak megfejtésében. A brutális gyilkosság borzalmát és megmagyarázhatatlanságát akarta elénk tárni a rendező. Sikerült neki. A 18-as karika mellé is kellene még további figyelmeztetés.




Ki az az Oda Jaune?
R: Kamilla Pfeifer
Néhány dolgot megtudunk róla. Bolgár származású, Párizsban elő, 30-as éveiben járó festőművész. Egy filmrendező szerint a világegyetem legszebb festőnője.
"Mi a művészet? A nyom, amit lelkünk hagy maga után. Felismered amikor egy mű készen van? Igen. Bezárul előttem, már nincs mit hozzátennem. Elengedem és megnyílik az út egy újabb mű előtt. Amikor egy képet elkezdesz festeni, tudod milyen lesz a végén? Nem. Ha tudnám, már nem festeném meg."
A rendezőnek, vallomása szerint, nem célja megválaszolni a címben szereplő kérdést. Mi sem kapunk teljes választ. De annál több kérdést. Ezeket személyünkre vonatkozóan is megfogalmazhatjuk.






17 évesnek lenni
Andre Techine
Amint azt tudjuk, nem könnyű. Főleg, ha még az iskolában is kirekesztenek. És rossz tanuló vagy. És messze laksz az iskolától, az erdőben. És színes bőrű vagy Franciaországban, örökbe véve helyiek által. Homoszexuális hajlammal, amit fizikai agresszivitással próbálsz álcázni.
Egy ideig ott lebeg a levegőben: vajon osztály társával lesz első szexuális kapcsolata vagy annak édesanyjával. Mert anyu is vele álmodik. Ez egy olyan film, amit majd a mozikban is meg lehet nézni. De nem muszáj.






A kör négy sarka
Katarina Stankovica
"Moderátor: Egy verset nem lehet és nem is kell megmagyarázni. Most mégis egy beszélgetés van programon Önnel, valamit kezdenünk kell a feladattal. Mi az Ön filmje? Vers? Esszé? Tisztelgés valaki előtt?
Rendező: Mindhárom, valamilyen mértékben. A szereplők mindannyian barátaim és saját élethelyzetükben közelítik az élet különböző kérdéseit, annak szépségét és az elmúlást."
Csodálatos képek. Tárgyak és személyek meglepő elmozdulása a térben. Filmlírába foglalt fájdalom, szeretet és világra való rácsodálkozás.
"Hazavihetem ezt a könnycseppet?"






Pallasseum - A láthatatlan város
Manuel Inacker egyetemi hallgató, de már első vizsgafilmjét beválogatták a fesztiválra. Téma, az építészet, miként jelennek meg bizonyos terekben az emberi sorsok, történetek. A  70-es években épített tömbház több művészeti projektnek szolgált témával. Lakóit nehéz meggyőzni már az együttműködésre. Neki sikerült. Remek alkotás született ennek az együttműködésből.
Ha egyetemi hallgatók első évesen ilyen alkotással lépnek színre, megalapozott reménnyel várhatjuk a jövő filmjeit.
Triptichon felületen látjuk öt család hétköznapjainak mozzanatait. A felületek olykor egyesülnek, majd újra tagolódnak. Teljes igényesség, csodálatos képek, művészi érzékenységgel és pontossággal megszerkesztett arányok, beszédes történetek.




Homo sapiens
A film készítői a homo sapiensről akarnak beszélni, anélkül, hogy akár egy ember is megjelenne a filmvásznon. Annak tükrében mesélnek az emberről, hogy az mit hagy maga után. Elhagyott, lerobbant épületek: gyár, lakótelep, vágóhíd, ipari létesítmény, börtön, szórakozóhelyek. Épületek szerte a nagyvilágban.
Filmes vízió, nem dokumentum film - vallja rendező. A Természet visszafoglalja a tereket. Eső, szél, növények, madarak. Hóvihar.






Europe, she loves
Négy európai város, négy fiatal pár - nem színészek.
A svájci rendező, Jan Gassmann hétköznapjaikat filmezi több napon át, ebből készül el a film. Kisebb-nagyobb konfliktusok, sok szex, még több cigi. Az expresszív kísérőképek és a váltakozó nyelvek segítik át a nézőt a könnyen egyhangúságba süllyedő filmen. "Hiszek Európában. Jövőjét az emberek jelentik." - vallja a rendező a premier után.





A Hold árnyékos oldala - fesztiválon kívüli film.
Helyszín: Kulturális sörfőzde. Nevelhetsz farkasokat: magadban, magadnak. Harcolni fognak érted. Sikered határa a csillagos ég. Amíg rájössz, hogy rabjuk vagy. Szabadság, megváltás csak a halál kapujában sejlenek föl. Akkor, ha van bátorságod elmenni odáig és belépni a sötétségbe. Ha nincs, folytathatod megszokott életed. Ha még értelmét látod.
Ha megtapasztalod a feltétel nélküli szeretetet, talán segíthet rajtad. De mire maradt még mozgástered?
A bakancs listára felírandó, de jól ki kell választani a megfelelő időpontot a megtekintésére.






A kezdő film, versenyen kívül


Hail, Caesar!
Rendezték a Coen fivérek.
Előadás helyszíne a Friedrichstadt-Palast, 1750 férőhelyes terem.
Ha valamelyik Coen a komám lenne megkérdezném: Ez vicc vagy komoly? Rendkívüli érzékkel lavíroz a kettő határán, egészséges mértékben adagolva. Kivalló, sokszínű, olykor mély és mégis könnyed. Megnézendő.




Kezdődik a 66. Berlinale.
Több mint 400 film.
26 filmszínház, köztük nem egynek 8-9 terme van.
A zsúri elnöke: Meryl Streep.
Tiszteletbeli aranymedvével Michael Ballhaus operatört tüntették ki.
A szervezők elkötelezik magukat a menekültek mellett és gyűjtést szerveznek egy németországi egyesület javára, amely a kínzások áldozatain segít.