Elvágyódás
Milyennek látod
magad? Nélkülöző vagy, és kevés ismerettel rendelkezel a nagyvilágról – ahogy
talán a város és a sivatag között élő pásztorok látták magukat annak idején?
Vagy művelt vagy, és
még a mindennapi anyagi gondokkal sem kell törődnöd – ahogyan az a távoli
tájakról érkezett Háromkirályoknak megadatott?
Bárhogy is legyen,
ők, te és én, vajon nem hordozunk-e magunkban sóvárgást, és nem érzünk-e olykor
elvágyódást? Talán olyat, amit nehezen lehet szavakba önteni.
A megszokott ajtót
magunk mögött hagyni, új világokat tárni fel, ismeretlen kapukon bekopogni. És
még utaznunk sem kell ehhez, mindez közelebb van, mint gondolnánk.
Hallgassuk csak! – Angyali
szó hangzott el egykoron, a pásztorok számára.
Most pedig egy újabb,
amit csak én hallok. Ugyanakkor egy másik hang is felcsendül, amit csak te
észlelsz.
És tekintsünk a
messzeségbe! – Hajdanában csillag tündökölt ott fönn, az, amelyet csak a
napkeleti bölcsek láttak, mert csak ők vágytak utána.
Csillagok, fények.
Régiek és újak.
Fordítsuk
tekintetünket a láthatóra és olykor a láthatatlanra, mindenesetre a lényegesre.
És íme: fényforrás
ragyog fel, olyan, amit csak te láthatsz. És egy másik, amit csak én látok.
Hívó szót hallani, amely
lelkesít, és fényforrás tündököl, amely utat mutat nekünk.
Mindenkinek a sajátját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése