Honvágy
Miután elindultunk, és utunk egy részét magunk mögött
hagytuk, különböző erők hatását érzünk magunkban. Van, amikor új távlatok
vonzanak, van amikor, szavakba alig foglalható fáradtság vesz erőt rajtunk.
Megérkezni volna jó – gondoljuk ilyenkor. Egy otthonra lenne szükségünk, ahol
azok lehetünk, akik valóban vagyunk. Haza. Hol találjuk?
„Bármennyire is sodródunk a
világban – egy napon a régi, habár időközben kimondhatatlanul megváltozott
világban találjuk magunkat, ahol nem tapossák lábbal a gabonát, a földre esett
kenyeret pedig bocsánatkérő szavak kíséretében emelik ajkukhoz az emberek,
visszaérünk oda, ahol borba mártott kenyeret helyeznek a nyílt sebekre…”
(Joachim Wittstock) Vagy máshol keresendő, egy másik valóságban? Az a haza, amely ,,mindannyiunk
gyerekkorát beragyogta, s ahol még senki sem járt''? (Ernst Bloch)
És mi jelenti számunkra
ezt a hazát?
-
Hálával fogadjuk az egymásnak
felajánlott időt és az ajándékba kapott érintést.
-
Egy védtelen gyermek segítségünk révén
növekedni tud és a remény hordozójává lesz.
-
Az Isten szeretet, és bármerre is
vezessen az utunk, Ő elkísér.
Lelked melyéről fakadó személyes válaszod új fényt hív életre, mely mindannyiunk számára tündököl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése