Nemrégiben úgy jártam, mint a székely bácsi, aki a feje fölött átnyúlva, bal kezével vakarta meg a jobb fülét. Német nyelvű irodalmi recenziókat böngészve figyeltem fel egy számomra megragadó címre: „Wo die Hunde in drei Sprachen bellen[1]” (Ahol három nyelven ugatnak a kutyák). Hamar kiderült, hogy az eredeti mű román nyelven született Inocenții[2] címen és a szerzője Ioana Pârvulescu[3]. Magyar fordítása még nincs a regénynek, de román nyelven városom könyvtárában is kölcsönözhető volt, így nemsokára már a cenk alatti nagyváros ismerős vagy éppen ismeretlen utcáin barangolhattam, elkísérve a regény fő- és mellékszereplőit életútjaikon.
Bevallom, kezdetben a
német kiadás címe ragadott meg jobban, amely sejtette, hogy a regény olyan
világba vezet el, ahol, ha a kutyák nem is ugatnak három nyelven, de az emberek
bizonyára több nyelven beszélnek. És így is volt. A történet Brassóban
játszódik, és a könyv emberek és házak, utcák és korok magával ragadó
bemutatásával írta be magát kedvenceim közé. Íme egy kóstoló, néhány villanás
erejéig, idézetekkel.
*
A regény főszereplője
egy kislány, legerősebb fókuszban őt kísérheti el az olvasó élet-felfedező
útján, és persze, ily módon nemcsak őt, hanem környezetét is megismerjük, és a
számára kibontakozó emberi kapcsolatok is feltárulnak előttünk.
Az emberekkel majdhogynem egyenrangú szerepet kapnak olykor az épületek és az utcák, azok múltja, jelene és elmúlása, változó arcaik, a változó korokban. És mindezekhez, emberi történetek kötődnek a lehető legszervesebb módon.
|
„Și mi-am dat seama că, pe lângă oamenii ei
vizibili, o casă adăpostește și oameni invizibili, care-i fac pe cei care se
văd să se poarte ciudat.”[4] |
*
A gyermeki ártatlanság bimbódzó kíváncsisága irányítja Ana figyelmét a családtagok és a szomszédok megfigyelése révén az élet és a világ dolgaira, és azok olykor kiszámítható, máskor kifürkészhetetlen összefüggéseire.
|
„Diferența dintre noi era că eu ascunsesem
dulciurile ca să le mănânc, ea ca să nu le mănânce și așa mi-am dat seama că
doi oameni pot face sau zice strict același lucru din motive opuse.”[5] |
|
„Cei mai mulți oameni rămân prizonieri,
indiferent de închisoarea în care se află, iar pentru a evada ai nevoie de
mult talent și măcar puțin noroc.”[6] |
*
És persze a szerelem mindent átható ereje és varázsa sem hiányozhat Ana sejtelmes, élettől duzzadó világból, de nem reked meg valahol az olcsó romantika, és a csepegős történetek szintjén, hanem összefüggésbe hozza ezt a nemes érzelmet, az emberi lét legmélyebb és legigazabb dimenzióival.
|
„Mi-am dat seama mai târziu că și la unii
oameni e la fel: în exterior par șterși adaptați la mediu, dar când își
etalează interiorul, și asta se întâmplă de-obicei când se îndrăgostesc, sunt
cu totul alții, frumos desenați și colorați, devin deodată plin de miez și de
ochi. Mai târziu am aflat că dragostea e oarbă. Eu cred exact contrariul, că
dragostea are ochii cei mai buni.”[7]
|
*
Amikor első alkalommal olvastam el a következő mondatot, próbáltam magam is áttekinteni – ha csak részben is – vajon, melyek a velem növekvő történetek, amelyek jelentős hatással vannak életemre, és mi az, ami már kihullott, talán olyan is, ami akkor és ott egetrázónak tűnt. És nemde jó érzés ezeket megosztani szeretteinkkel, és egy kávé mellett meghallgatni történeteiket, melyek mentén ők is azzá váltak, akiket mi itt és most szeretünk, kedvelünk?
|
„Era o întâmplare mică de tot și avea să
crească odată cu mine, așa cum întotdeauna cresc întâmplările importante
alături de tot ce avem în noi. Cele neînsemnate rămân mici și dispar.”[8]
|
*
Nemcsak gyerekkorban tárulkozik ki a világ kételyeink és kérdéseink mentén, habár lehet, hogy felnőttként már ritkábban kerülnek napirendre, vagy ritkábban fogalmazzuk meg azokat. Pedig könnyen lehet, hogy éppen ezek a kérdések vezetnek el a teljességgel soha meg nem válaszolt létkérdésekhez, amelyek azáltal nyernek újabb és számunkra személyes értelmet, hogy mi magunk fogalmazzuk meg őket, egyéni és megismételetlen környezetbe ágyazva be azokat.
|
„Lucrul ăsta mă uimea: puteai să ai bunici
fără de care tu n-ai fi venit pe lume, și totuși tu, care n-ai fi nimic fără
ei, care ai fi nimicul însuși, tu știai despre ei de toate, pe când ei, care,
întru-un fel te-au făcut, nu știau despre tine nici măcar că ești. Poate și
Dumnezeu care ne-a făcut e așa, mă gândeam: noi știm despre El, dare El nu
știe despre noi. Desigur, n-am spus nimănui asemenea idei, pentru că intuiam
că n-ar fi bine-venite.”[9] |
*
Ma már nem írunk titkos leveleket citromlével. (Vajon van ennek megfelelője a digitális világban?) Azt mondhatnánk, felgyorsult a világ, nincs idő ilyesmire. De lehet, hogy nem a világ gyorsult fel, hanem csak mi veszítettük el a bátorságunkat bevallani, hogy olykor örülnénk egy ilyen vagy hasonló meglepetésnek, ahol izgatottan ki kell várni a titok feloldását, miközben tartalmat és értéket nyer a várakozással töltött idő, még akkor is, ha némely felelet csak részben nyújt választ a kérdéseinkre, elvárásainkra, miközben a megfejtést nélkülöző elemek is beépülnek életünkbe.
|
„Trecutul e scris cu cerneală simpatică. Ai
nevoie de căldură ca să-i vezi literele reconcurate, după ce multă vreme au
stat ascunse ca și cum n-ar fi fost. Trebuie să-i apropii coala albă și
întinsă de o flacără sau să sufli aburi din propria gură peste el, pentru ca
invizibilul să se transforme în vizibil, și încetul cu încetul, în fraze cu
sens. Deși, de cele mai mute ori, câteva cuvinte esențiale rămân șterse,
albe, loc gol și taină nedezlegată, cufundate pentru totdeauna în apele
nemișcate ale timpului în care înotăm. Ale timpului în care ne înecăm.”[10] |
Kísérje Önt, kedves
olvasó, a közelgő hosszú téli estéken Ana és folyamatosan táguló univerzuma, a
három nyelven ugató kutyák letűnőben levő világába.
[1] Wo die Hunde in drei Sprachen
bellen: Zsolnay kiadó, 2021, Bécs. (ISBN: 9783552072282) Németre fordította:
Georg Aescht.
[2] Inocenții: Humanitas kiadó, 2016, Bukarest. (ISBN
978-973-50-5469-4)
[3] Brassóban született (*1960),
jelenleg a Bukaresti egyetemen oktat modern román irodalmat, korábban a România literară szerkesztője
volt. 2013-ban az Európai Unió Irodalmi Díjával ismerték el munkásságát.
[4] Inocenții (Humanitas kiadó,
2016, Bukarest), 47. oldal
[5] Idem, 55. o.
[6] Idem, 99. o.
[7] Idem, 166. o.
[8] Idem, 180. o.
[9] Idem, 266. o.
[10] Idem, 355. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése