Agónia
Íme, felcsendült már a nagy szimfónia majd összes hangjegye
és puha ölébe fogadja a föld a hulló-lebegő hópelyheket.
Elhaló nevetés adja át helyét a nyomasztó némaságnak és
a tompa fájdalomnak,
szótlan béke borul világodra.
Néhány szempár fénye még
felvillan olykor a félhomályban,
de a könnyeid erezetén átkígyózik, és szívedig szivárog a
halálfélelem.
Lebegsz az élet alkonyán,
és már csak Isten-arcú tekinteted ad méltóságot a lenyugvó nap fényétől vörösre festett létednek.
(Krisztus világa, 2022/március)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése