Lét, a félelem perspektívájából. Félelem a magánytól. A megsemmisüléstől. A sötétségtől. A semmibe zuhanástól. És szeretteinket is féltjük, hogy magukra maradnak. Örökkévalóságnyi pillanatok, melyeket nem ragyog be a feltámadás fénye és nem jár át a remény bizodalma. Amikor még nem karol át a felszabadító szeretet, és nem tart meg a kenyértörés közössége. Lázadunk, alkuszunk, kétségbe esünk.
Majd
lassan elfogadássá csitulnak a kiúttalan békétlenség hullámai és beszakadt
dobhártyákkal állunk a nihil sötét csendjében.
Fogd a kezem! Szólj hozzám!
Gyújts fényt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése