Szabadok, kedvesek

Korábban is voltak vészjósló idők, és akkor is volt olyan, aki szavakat adott a reménynek. Mint ahogyan azt József Attila is tette 1937 januárjában, amikor már megalapozottan tartott az új „ordas eszmék”-től, hiszen versét cenzúrázták. Fölötte már abban az évben „csattogott” a vonat, majd a harmadik ősz elhozta az újabb nagy háborút. Mégis meggyőződése volt, hogy szólni kell az áhított világról, és tenni kell annak megvalósításáért. Arról a világról, amelyben meghallgatja társait az, akinek „emberhez méltó gondja van”, arról a világról, melynek egyik fontos jellemzője, hogy a nők „szabadok, kedvesek”.

A nők nemzetközi napja alkalmából kívánom nektek, kedves lányok és asszonyok, hogy maradjatok szabadok és kedvesek: szabadok a társadalom strukturális béklyóitól, a belső láncoktól és a betegségek botlasztóitól, és sugározzon rólatok az a kedvesség, mely saját életörömetekből fakad, és ráadásként számunkra – gyerekek és férfiak számára – is életadó erővé lesz.