Pártkabinet. Azaz a Román Kommunista Párt épületegyüttese Csíkszeredában, a Május 1. utcában, ahol a 80-as évek második felében, a nagyteremben, keddenként (és talán csütörtökön is) filmet vetítettek. Nem lehetett csak úgy beesni a vetítésre. Bérletrendszer működött, egész hónapra bérletet kellett váltani a Transilvania moziban. Havonta négy-öt film, ebből általában kettőt minősítettünk jónak, de ezekért már érdemesnek tartottuk megvásárolni az egész havi bérletet. Valahogyan már akkor előre megítéltük, hogy melyik lesz a jó film, pedig nem emlékszem, hogy előzetesen filmkritikákat tanulmányoztunk volna. Ebben talán némely tanárunknak is szerepe volt.
*
Etüdök gépzongorára, (r: Nyikita Mihalkov) szovjet film, 1977-ből. Kijöttünk
a vetítésről és egy ideig csak némán mentünk egymás mellett. Talán nem is
azért, mert nem találtuk a szavakat, hanem mert a csend emelkedettségével
tisztelegtünk az alkotás és az élmény előtt. Aztán beszélgettünk. Sokat. Mint
mindig. A világról, melyet még fel kell fedeznünk, a filmekről, melyek ebben a
keresésben segítségünkre lehetnek, és magunkról, barátságról. Nem ritkán kacagtunk
és olykor sírtunk is.
*
Gyarapodó éveink nem vittek messze a filmektől, akkor sem, amikor találkozásaink
gyérültek és a kilométerekben mérhető távolság nőtt közöttünk. És aztán
elérkezett az egyik filmes csúcsesemény, vizsgafilm a budapesti Színház- és Filmművészeti
Egyetemen, Barátunk Béla (r: Kacsó Edith). A minősítés jeles, a vizsgán a
címszereplő is jelen van.
*
Azt követően főállásban, és azon túl is, de semmikép sem mellékesen,
következnek a dokumentumfilmek, a kritikák, az interjúk, a filmvilággal együtt dobban
szakmai tevékenységed. Én pedig öt éven át a Berlináleról „tudósítok”.
*
És lám, nemrég megszólalt a szakma, értékel téged, és napokon belül kiérdemelten
veheted kezedbe a 2025-ös Filmtettfeszt Fám Erika díjat. Gratulálok! És kívánom,
hogy akár csak eddig, munkád gyümölcsétől legyen zamatosabb, szavaid révén pedig
igazabb a világ.
Barátod, Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése