2015. november 19., csütörtök

Régen minden valamilyen volt




Régen minden valamilyen volt. Nemcsak az érdekes vagy különös, vagy jó dolgok, hanem jóformán akármi, bármilyen pillanatban. A Kálvin tér szökőkútja és maga a Kálvin tér, bármikor; gyalog vagy villamosról, estefelé vagy iskolába menet, eső után, tavasszal, télen, jókedvűen, rosszkedvűen, mindig valamilyen volt, mindig teljesen más, és telve tartalommal. Létezett, minden pillanatnak megvolt a teljes lényege, ha nem is lehetett néven nevezni, mi volt az voltaképpen. Megfoghatatlan, mély boldogság és végtelenség lappangott minden dolgok alján és a múló időben. Ottlik Géza: Iskola a határon


A szöveg csodás, de én másra vártam. Arra vártam, hogy végre valaki elmagyarázza nekem, hogy miért szépülnek meg az emlékek és miért tűnik (nekem) úgy, hogy régebben minden jobban működött, és hogy mindennek jobb volt az íze… (M. E.)


Hát igen, úgy tűnik, ismét nem kapunk választ. Mégis jó tudni, hogy kérdésemmel nem vagyok egyedül. És a kérdések sora folytatódik. Lesz még szőlő? Lesz még lágy kenyér? Avagy már ötven évesen a múlté marad. Hinni akarom, hogy lehet még! Lehet újra valamilyen az élet, lehet régről ismert zamata új falatoknak, lüktethet az örökkévalóság ritmusával a múló pillanat.

5 megjegyzés:

  1. Dr. Mészáros János kollégánk, igen aktív, érdeklődő, a múlt és a jelen eseményei tekintetében jó értesült, kilencven-egynéhány éves kora ellenére. Én most Őt idézném: "Kollégák! ha még egyszer hetven éves lehetnék!" és ezek alapján bizakodom, hogy lesz szőlő és lágy kenyér, és minden más felvetett kérdésre a válasz IGEN!
    Zsolt

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a bátorítást barátom. És látod, az említett úr is a múltba tekint vissza, ott látva még valami lényegeset, ami akkor még elérhetőnek tűnt számára. A korkülönbség ellenére, ő is, én is, mindketten visszatekintünk, értéket, tartalmat keresve, látva ott.

      Törlés
  2. Nem hagy nyugodni a felmerült kérdések sokasága...azt hiszem a választ valahol a következőkben kell keresni: hajlamosak vagyunk mindig mindent valamihez hasonlítani úgy, hogy ezt igazán észre sem vesszük, és rögtön más síkba kerülünk időben, térben... A régmúlt, távoli dolgok pedig egyre inkább elmosottakká, homályossá lesznek, így a közelivel, a jelennel való összehasonlításnál ez utóbbinak nem mindig van sok esélye! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó, legyen ez egy lépés. Forduljunk teljesen a jelen felé. És kérdezem: érezhető itt és most, hogy a jövő irányába sarjadzik életünk? Nézünk még tartalmas találkozások elébe? Van még amit kibontanunk életálmainkból? Lesz még általunk igazabb, jobb és szebb a világ?

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés