Hálát adok neked Atyám, hogy újabb napra virrasztottál engem,
hogy felfedezhetem a világot és rácsodálkozhatok,
hogy alakíthatom környezetem és alakulhatok hozzá.
Az örökségbe kapott lángot őrzöm és táplálom,
fényénél, melegénél növekszem,
fényét, melegét társaimmal megosztom.
Majd forrásodhoz megyek.
Kilépek szerepeimből és a mindennapi játszmákból.
Egy időre megszűnik a világ szorító és taszító ereje,
körülöttem senki és semmi, csak én és Te,
teremtő szavad ritmusára lüktet bennem az élet,
- élni és szeretni -
önmagam lehetek,
szerető jelenlétedben élem meg istengyermeki mivoltomat.
Tisztító vízsugaraid alatt állok
és amint megbocsájtok az ellenem vétkezőknek,
úgy törli el irgalmasságod az én bűneimet.
Lemosom magamról a könnyet és a verejtéket, a salakot és az út porát,
És megszabadulok görcstől és betegségtől, fájadalomtól és szorongástól.
Majd pedig ünneplőbe öltözve hívlak asztalomhoz,
ahol magyarázod a szentírást és megtöröd a kenyeret, mint egykor az emmauszi tanítványoknak.
Megerősödve megyek a helyemre:
imádkozok és dolgozok,
tanulok és tanítok,
ültetek és szüretelek,
és azzal a reménnyel járom utam, hogy minden sötétséget fény követ,
és a legmélyebb sötétség után az örök világosság ragyog fel,
ahol nevedet dicsérjük mindörökké.
„Uram segíts, az élő vizek tengerére!” Ámen!
(Legutóbbi módosítás: 2023. július 14.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése