Idegenek

 

- Apuka, mi mikor megyünk kukázni? – kérdezte a gyerek, miközben kinézett kertes házuk emeleti szobájának ablakából, és a szomszédos lakótelep udvarán újra felfedezte azt a népes családot, amely az elmúlt hetekben a kijárási tilalom ellenére is gyakran járt erre és most is éppen a hulladékgyűjtő felé tartott. A férfi kis szekéren húzta maga után három kisgyerekét, akik a guberált tárgyak között ülve kenyérkaréjt majszoltak és olykor vidáman felnevettek: Gyí, te Csillag! Anyjuk nem szólt rájuk, szatyrában a mai „termést”, az értékesebb, talált dolgokat őrizve haladt hangoskodó családja után.

- Hogyan is jut ilyesmi eszedbe?! Anyád és én azért dolgozunk, hogy mindened meglegyen! – válaszolt a nyakkendőjét megigazító apa, aki több hetes, otthonról végzett munka után, ma ismét az irodájába igyekezett, így hát saját szónoki kérdésére választ nem várva, közölte fiával az aznapi Wi-Fi kódot és távozott.

A gyerek azonban ma nem csatlakozott rá azonnal a világhálóra, mint ahogyan azt szokás szerint tette. Felváltva nézett a kocsiba ülő, majd elhajtó édesapjára, aki mögött nemsokára bezárult az önműködő kapu, valamint a mély tartályba leereszkedő fiúra és annak édesapjára, aki egy kötél segítségével éppen azon volt, hogy a gyerekét biztonságosan lesegítse a bomlásnak indult ételmaradékok és a már nyálkás műanyagtasakok közé.

Késő este, miután már beüzemelték a riasztóberendezést és már a hálószobákban is kialudtak a fények, az apa emlékeiből újra előpattant egy pillanatra fia kérdése, majd rögtön saját reggeli válasza is: Hogyan is jut ilyesmi eszébe?! De már azonnal más gondolatok, újból és újból visszatérő témák foglalkoztatták, kiszorítva figyelmének előteréből fiának reggeli kérdését és vágyakozó tekintetét, számok, határidők, feladatok feszültek bensejében az altató nehezen ható erejének. Hamar megnyugtatta magát: gyereke nem volt éhes és nem volt szüksége kitörött kerekű kis autóra sem. Azt már nem tudhatta, hogy aznap a fia is nehezen aludt el. Az az emlékkép kísérte álomba, amint a guberáló kihúzza gyerekét és az izgatottan, a jól végzett munka örömével simul apjához. A kertes ház gyerekszobájában álomba szenderülve motyogta: Apuka, mi mikor megyünk kukázni?

Krisztus világa 2021/7-8