Csata Jenő - 60

 

Csata Jenő 60 éves

Jubileumi kiállítás az Összefogás házában

2023. július 10.

 

Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves tárlatlátogatók,

Csata Jenő 1963-ban látta meg a Teremtő által nekünk szánt gyönyörű világot, így hát majdnem napra pontosan 60 éve lehet része a Kárpátok völgyei és magaslatai között élni meg a székely nép mindennapjait, örömben és bánatban, hála és remény között.

Gyerekkorában a Dél-hegy őrködött álmai felett a csomafalvi tűzhely családi melegében, de a világ őt körül vevő természeti szépsége nem változott jelentősen akkor sem, amikor Csíkba költözött. Habár a zene világa is közel áll hozzá, és korábban a gitár húrjain is kifejezte érzéseit, amikor ujjai nyomán felcsendültek korának dalai, mégis a képzőművészet, a grafika és a festészet lett a fővonal, melyen művészi nyelvezete kibontakozott.

Csata Jenő gyerek kora óta rajzol és fest, és tette folyamatosan, akkor is, amikor felnőttként műszaki pályára lépve, nem a művészeteknek hódolva kereste meg mindennapi kenyerét.  Most már azonban több mint 20 éve, a családja mellett teljesen a képzőművészetnek szenteli idejét.

Ma, amikor ilyen jeles napon gyűlhettünk össze az ő meghívására, ma, amikor itt az Összefogás házában nyerhetünk rálátást alkotómunkájára, szerencséseknek mondhatjuk magunkat. Habár a jelen válogatás, teljes munkásságának még parányi töredékét sem jelenti a darabszámot illetően, művészi nyelvezetéről és az általa használt technikákról átfogó képet nyújt. Nem kis fejtörést okozott a 45 kép kiválasztása, de biztosíthatom Önöket, hogy nagyon jól sikerült, és aki erre a bemutatóra nyitottan érkezik, és figyelmesen időt szentel rá, az már széles körben elképzelheti maga előtt Csata Jenő alkotói világát.

A kiállítások alkalmával legtöbb esetben, csak egy technika bemutatására kerül sor, de itt és most jubileumi kiállításon vagyunk, így a bemutatott anyag is rendhagyó, mind az alkotói technikát, mind a képek tematikáját illetően. 

Néhány kivétellel az elmúlt két év munkásságába nyerhetünk bepillantást.

De mit is láthatunk, ebben a két teremben?

Röviden fogalmazva: tusrajzokat, pasztellképeket, olajfestményeket és vegyes technikával készült alkotásokat. Bőséges a felhozatal, ki-ki elidőzhet a hozzá közelebb álló kifejezőeszköz mellett. A fekete tusrajzok jellegüknél fogva egyszerűbb eszköztárral dolgoznak, vonalakkal és a vonalak közötti ritmus és harmónia érzékeltetésével hatnak a szemlélőre, fejeznek ki tartalmakat, míg a pasztell képek és az olajfestmények a színeket és a színek közötti kölcsönhatást is használják a mondanivaló érzékeltetésére és árnyalására. A vegyes technikával készült képeknél pedig arra lehetünk figyelmesek, hogy a levonat által előre megadott alap mellett, – melyről akár több példány is lehúzható – miként sikerül az alkotónak, könnyedén és játékosan egyedi arcélet kölcsönözni a végső formának.

És hasonló módon tág és átfogó a bemutatott anyag az alkotások tematikáját tekintve is.

Láthatunk néhány alkotást, mely a művész szüleit és feleségét jeleníti meg. Itt nem csupán portrékat látunk, a jól felismerhető személyek arcán egy-egy jellemző vonással, mindemellett az életterükből is megvillan némely mozzanat vagy kifejező színfolt. Természetesen ez esetben rendkívül fontos a bemutatott személyek által kifejezett érzelmi háttér és különösképpen azon karaktervonások, melyeket a művész kiemelt számunkra a természetszerűen nagyon is összetett egyedi emberi lét összességéből. 

A legközelebbi családtagokon túl megjelennek a képeken más személyek is, mintegy részeként a bemutatott falusi vagy kisvárosi környezetnek, néhány esetben mellék-, de nem jelentéktelen szereplőiként a minket körülvevő épített örökséget bemutató képeken, legyen az a csíkszeredai Petőfi utca, vagy a szülőfalu valamely jellegzetes szegelete.

Különösen felhívnám figyelmüket az alkotó értékrendjét tükröző alkotásokra, azokra, amelyeken a hit és a vallás, mély és széles tengerére vezet el minket. Ilyenek a Boldogasszony, illetve a Megfeszített című alkotások. Ha ezeket elemezzük, akkor szembetűnik egy kettősség. Egyrészt olyan motívumokat látunk, melyek ismerősek számunkra, hozzátartoznak a mi saját képi világunkhoz, azaz valláshoz kötődő jelképek, melyek részei a mi hétköznapjainknak is. Másrészt azonban, az ábrázolás, főleg a színvilág és a képek belső dinamikája révén, új megvilágításba helyezik számunkra az amúgy ismerős témát és ezáltal talán megnyitnak előttünk eddig nem sejtett értelmezési távlatokat is. Ezen képek előtti elidőzés, ha sikerül behatolni a mélyükre, akkor már-már egy ima jellegét is öltheti. És ebben az értelemben, helyet kap bennük (és bennünk is) a fájdalom, a remény, a dicsőítés, valamint az életre és az életet adó Teremtőre való rácsodálkozás.

Továbbá nagy számban vannak jelen a természeti környezetet bemutató alkotások, a tájképek és a csendéletek. Legtöbb esetben a minket körülvevő közelebbi vagy kissé távolabbi, hegyek és erdők, völgyek és patakok köszönnek vissza az alkotásokról, és Csata Jenő teljes munkásságát ismerve elmondható, hogy leggyakrabban a táj jelenti számára az inspirációs környezetet. Általában is elmondható és a tájképekre is messzemenően érvényes, hogy az ábrázolt formák egyszerűsített kivitelezésben jelennek meg, teret kap a sejtetés, és lehetőség nyílik arra, hogy a szemlélő ne vesszen el a részletek között, hanem átengedhesse magát a színek párbeszédének, a vibráló felületeknek, és annak az érzésnek, amelyet a képek nyújtani tudnak, minden magyarázaton vagy értékelésen túl, egyszerűen csak azért, mert megragadják a szemlélőt.

Tisztelt hölgyeim és uraim, kívánom Önöknek, hogy lélekben gazdagodva térjenek haza erről a jubileumi eseményről, az ünneplő alkotónak pedig az Önök nevében is kívánok, erőt, egészséget, ihletet és további termékeny, áldásos alkotóéveket.

Isten éltessen Jenő!